Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Kicsit a P.S. I love you-ra (Utóirat: szeretlek) emlékeztetett a vége. De ennek ellenére az egyik legszebb történet volt. Imádtam az első oldaltól kezdve, Lou bolondságát át mindent.

Különösen szeretem azokat a romantikusakat, amik nem szokványosak, nem happy end a vége. Az élet ritkán ad olyan kapcsolatot, ami ténylegesen örökké, és azon is túl fog tartani. Emellett rengeteg, napi szintű problémát is felhozott (nevezzük a nevén: munkanélküliség, anyagi gondok), ami megint csak hozzánk tartozik.

Maga a témája egy számomra érdekes dolgot feszeget. Hasonló helyzetben vajon mit tennék én? Esetleg egy ismerősömnek / családtagomnak / barátomnak mit javasolnék ilyenkor? Sajnos a végéig sem jöttem rá a helyes megoldásra, pedig nagyon próbálkoztam. Szerintem én nem tudnék úgy élni, hogy elengedem azt, akibe ennyire szerelmes vagyok.

Lou bolondsága, örök optimizmusa annyira jól esett, hogy én is már-már elhittem, meggyőzheti a fiút, maradjon vele. Hiába tudtam, hogy ilyen nincs, a végére már reménykedtem benne, hátha mégis. Ellenben Will ellenségessége nagyon bosszantott. Én megértem, hogy szar neki, hogy 2 éve élte az életét, és sportolt meg minden. Valószínű én se reagálnék jobban. De ez sem ok arra, hogy olyat bántsunk, aki segíteni szeretne nekünk.

Kár, hogy sokszor akadtam el, mert meg kellett siratnom 1-1 részt.

Az olvasás után a filmet is megnéztem, és egyszerűen azt is imádom. Nagyon jó adaptáció, és a színészek is megfelelőek. Willt kicsit máshogy képzeltem el, de azok csak minimális eltérések, egyáltalán nem zavart.

Összességében véve egy lebilincselő történet, és bárkinek tudom ajánlani, akár csak szórakozásból olvassa, akár egy komoly történetet keres benne.